A bejegyzés egy „randizós” oldal olvasói terméke volt, de ha már ott voltam végigolvastam a tartalmat. A bejegyzés azt fejtegette, hogy a „tévúton” járt férj külső kapcsolata gyermekáldást követelt az illető úriembertől. A hölgy kifejtette a bejegyzés írójának, hogy Ő csak egy gyereket szeretne tőle, semmi más nem kell neki. A bejegyzés írója ugyan felismerte a veszélyeket, így a története lezárása abban rejlett, hogy hogyan is szabadulhatna ebből a helyzetből, de nekem persze szöget ütött a fejembe, amit olvastam.
Nevezetesen mi is történik/történhet egy olyan esetben, amikor a férfi elhiszi ezt és belemegy kérésbe.
Egy gyermek általában házasságban avagy élettársi/szerelmi kapcsolatban élő szülők utódjaként lát napvilágot. Házas szülők esetén semmilyen plusz aktus nem szükséges, hiszen törvényi vélelem alapján a házastárs apa nevére anyakönyvezik a gyereket. Élettársi kapcsolat esetén szükséges a „teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat”, de ez sem szokott nagy problémát okozni.
Ha a fentiekkel a gyermek nem rendelkezik, akkor lehetőség van az apaságot bírói úton megállapítani. Ez pedig azt jelenti, hogy az anya pert indíthat az apa ellen, hogy a bíróság nyilvánítsa a gyermek apjának azt a férfit, aki,” aki az anyával a fogamzási időben nemileg érintkezett, és az összes körülmény gondos mérlegelése alapján alaposan következtethető, hogy a gyermek ebből az érintkezésből származik.”
Természetesen az ilyen jellegű eljárásokban – vita esetén – orvos-szakértő bevonására is sor kerülhet (lásd DNS vizsgálat), amely lényegében minden kétséget kizáróan megállapíthatja, hogy a perelt férfi-e a gyermek biológiai apja.
Elbújni tehát nem lehet, hiszen a fenti esetben nem elégséges az a védekezés, hogy „de az anya azt mondta, hogy...”, hiszen a gyermek biológiai származása egyértelműen deklarálja jogilag is az apát. Ez pedig egy sor további jogi következményt von maga után például a gyermek neve, gyermektartásdíj fizetési kötelezettség és persze az öröklésjogi kérdések...
Egy gyermek biológiai származása tehát sok olyan kérdést vethet fel, amely túlmutat a fogantatáson, így mindig és mindenkor szükséges a felelősségteljes és ésszerű gondolkodás.